2017.11.01 – Szerda
17. nap, 147 tmf (Log 6189 )
Utolsó napunk az óceánon + 1 bálna
Reggel 9-re jött annyi szél, hogy a motor helyett ismét felhúzhassuk a genakkert. Talán ez tetszett meg a delfineknek is, mert ismét csatlakoztak hozzánk, utunk során már sokadszor. Aki tudott, kiment a hajó orrába, és a lábunkat kilógatva csodáltuk a hancúrozásukat. Nem csoda, hogy az ókori hajósokat, embereket is megragadta a viselkedésük, szökőkutakon, mozaik képeken és padlókon örökítették meg őket, hisz nincs még egy olyan barátságos, intelligens lény, amely ily gyakran csatlakozik hozzánk - vízen járó emberekhez - tengeri útjaink során.
Anikó ebédre elkészítette a lencsét – nagyon finom lett - de ez sem segített rajtunk, a szelünk elállt és ismét motort kellett indítani. Ezúttal, egy órán keresztül 2600-as fordulattal, pörgettük a motort a szokásos 1600-1800 helyett, mert bizonyos időközönként ezt a motort is meg kell hajtani (Volvo használati útmutató, hasonlóan a csak városban használt autókhoz), hogy…, hogy… mit, tudom én. Hogy kitisztuljon, kiégjen a lerakódásoktól, vagy ilyesmi. Nem akarok nagyobb hülyeséget írni.
Ha van szél, nem szívesen állunk le, vonjuk be a vitorlákat, hogy fürödjünk egyet, de a motort egyszerű leállítani, így megtettük, hogy csobbanjunk egy utolsót az óceán „közepén”, a 3000 méter mély medencénkben.
Ilyenkor mindig kötélen kiengedünk a hajó után két puffert, amibe bele lehet kapaszkodni, nagy elővigyázatossággal meg lehet lovagolni (vigyázat, kiütésveszély!), és valaki folyamatosan figyel a fedélzeten, hogy lát e cápát. Nem tudom, hogy ez elég-e, de a filmekben mindig úgy jön ez a ragadozó, hogy kiáll a hátuszonya és csak az utolsó métereken merül a felszín alá, támadni. Remélem ezt a cápák is tudják…
Ricsi megnézte a víz alatt a hajótestet, és mintha kötél horzsolási nyomokat látott volna a tőkesúly első élén az algagátló festésen, amit az elvágott algír halászháló okozhatott.
Tegnap valamiért lemaradtunk a déli napmagasság méréséről, de ma időben eszünkbe jutott, ismét előbányásztuk a szextánst és egymás után megmértük a nap magasságát a horizonttól. Minden mérés pillanatában lefotóztuk a navi képernyőjét, amin rajta vannak a pontos kordinátáink és a másodpercre pontos idő. Azt reméljük, hogy majd otthon, a „hosszú téli estéken”, ki tudjuk számolni, hogy abban a pillanatban tényleg ott voltunk-e, ahol voltunk. A mérési eredményeket utólag megnézve megállapítottuk, hogy akkor delelt a nap – vagyis akkor volt dél a mi hosszúsági fokunkon – amikor éppen Gyuri mérte meg a nap magasságát. Közvetlen előtte és utána is, kisebb napmagasságot mértünk.
A szextánst alig pakoltuk el, amikor az árbóc teteje felől jött a kiáltás: „Bálna!”. Szabi vette észre a hajó orrából a kis vízpárafelhőt, messze előttünk. Lelassítottunk, alapjáraton járó motorral siklottunk felé, de megérzett minket, és szép komótosan eltempózott tőlünk, hol jobbra, hol balra kitérve. Egyedül volt. Nem tudtunk olyan közel kerülni hozzá, mint a Földközin látott bálnákhoz, nem úszott el mellettünk, így nem láttuk igazán a méretét, de abban mindannyian egyet értettünk, hogy valamivel nagyobb, hosszabb lehet, mint azok, úgy 10-12 méter. A típusát meg pláne nem ismertük fel, nem volt a hátára írva, hogy például: „ AMBRA’S 11.8 ”. Mert, így utólag utánanézve, szerintem ez is, meg a tarantói öbölbeliek is ámbráscetek lehettek. Nem volt olyan cápás vagy delfines hátúszójuk, hanem hátrébb egy tompa kipúposodás, ahogy a képen látható. A szájukat sose láttuk, csak a buci homlokukat tolták ki egy kicsit a vízből, amikor a felszínre emelkedtek levegőt venni.
A bálnavadászos könyveket olvasva, én mindig úgy képzeltem, hogy a vízpárának - amit a bálnák kitrombitálnak - egy jó kis szökőkútnyinak kell lennie, ha a bálnavadászok már messziről kiszúrják. A mi cetünk, azonban csak olyan másfél méternyit szusszantott fül – mondjuk mi így is észrevettük - de nem is volt olyan mobydicknyi hosszú, csak olyan kisebb, magyaros, de a mienk.
A gin-tonic után megint erősödött annyit a szelünk, hogy kitekerhettük a genakkert és leállíthattuk a motort.
Az utolsó óceáni naplementénket a hajóorrban csodáltuk meg, és közben azt próbáltuk kideríteni, hogy hány óra van itt és mennyi lehet Las Palmas-ban. Nem akartunk sötétben odaérni, és a kikötő előtt várakozni, viszont minél tovább beszéltünk az időzónákról, téli-nyári váltásról és UTC-ről, úgy elbizonytalanítottuk egymást, hogy a végén már abban sem voltunk biztosak, hogy 17 órakkor ittuk-e meg gin-tonic-unkat. A végén abban maradtunk, hogy megpróbálunk a felvilágos
A ma esti lesz az utolsó éjszakai ügyeletünk, éjféltől 4-ig leszünk soron. Las Palmas még 40 mérföldnyire volt, de már látszott hogy merre van, mert a fényei kicsit világosabbá tették arra fele az ég alját. A genakkert fent mertük hagyni estére, mert az autopilotot a szél irányára állítottuk. Pár napja használtuk először ezt a funkciót, amit én már nagyon régóta kerestem, és senki sem tudta megmutatni nekem. Még a budapesti hajókiállításon, a Garmin standján se akart az eladó ilyen funkcióról tudni. Wind Vane, vagy mi a neve, és az a lényege, hogy nem egy meghatározott irányra kormányozza a hajót, hanem a szél irányára figyel, vagyis hogy melyik oldalról és hány fokról jöjjön állandóan a szél és annak megfelelően kormányozza a hajót. Ezt használva nem fordulhat elő az, hogy ha változik a szél iránya, akkor átvág a vitorla, vagy a hátszélről oldalszélre fordulás lefekteti hajót. Viszont, ha megváltozik a szél iránya, a hajó is fordul vele, alkalmazkodik hozzá és teljesen más irányba megy, mint eredetileg szerettük volna, de más baj nem történik. Azért itt is kell figyelni.
Örülök, hogy megtudtam, hogy ez hogy kapcsolható be, most meg arra vagyok kíváncsi, hogy van-e olyan kütyü, ami figyelmeztet arra, ha mondjuk 10 fokkal eltér a hajó egy kívánt iránytól…
Mivel nem kellet rohanni (feltehetően), inkább hagytuk magunkat biztonságosan a szélre kormányozni. Ilyenkor pláne el tud bambulni az ember fia és lánya, ha csak jóformán nézelődni kell. A kellemes semmittevésből, a rádió rángatott ki, valaki nagyon Pintázott a hangszóróból.
Ki az, és mit akar? Visszaszóltam, hogy hallom, Over, és vártam, hogy melyik csatornára váltsunk. Elkezdte a mondókáját, de semmilyen csatornaszámot nem hallottam ki belőle. Csak azt, például, hogy „Klipper”, meg azt ismételgette, hogy „Portside”. Mi baja van ennek? Milyen klipper van itt? Ő az, vagy engem nevez annak? (a klipperek voltak a leggyorsabb teherszállító vitorlások Onedin-ék idejében) Vagy egy „Portside” nevű hajóról hív? A rádiózásban a hajók nevét mindig háromszor meg kell ismételni, ez persze csak kettő volt.
Egyébként régebben komolyan eljátszadoztam a gondolattal, hogy ha egyszer lesz egy vitorlásom, akkor azt a „Na, mi újság Wagner úr” -ra fogom keresztelni, de nemrégen rájöttem, hogy az egy nagy marhaság. Lenne. Mire eldarálnám háromszor a hajóm nevét vészhelyzetben, addigra már talán el is süllyednék…
Na, de térjünk vissza a Portside-ra…
Fussunk neki még egyszer, és megkértem a bemondót, hogy ismételje meg a fejtörőt. Sokkal okosabb nem lettem abból sem, max. annyival, hogy VALAMILYEN klipperről van szó, meg hogy ő egy hajó, és tán ki akar térni, és pontosabban azt mondta, hogy „Portside to Portside”.
Közben rénéztem az AIS-re, jött is egy hajó pont felénk: „Yes, OK!” válaszoltam, aztán mondtam még, hogy látom őket, és hogy mi vitorlával hajadunk. (vitorlásoknak elsőbbsége van általában - erre blazíroztam - persze csak ha megadják…) Most, hogy jobban abba az irányba meresztettem a szemem, amerre látnom kellet volna, felszisszenek, hú bakker, ezt tényleg pont erre jön! És mekkora! Pont Las Palmas felől jött, amerre világosabb volt az ég alja és ezért nem tűnt fel a piros és zöld lámpája, amikor előzőleg körbe néztem. Rákattintottam a hajóra az AIS-en, hogy mik az adatai, mikor ér ide, és akkor megértettem mindent.
A hajó neve „NS Clipper” volt (na ezt megjegyeztem), tehát ő hívott, és alatta egy 240 méter hosszú, 42 méter széles, 12 méter merülésű tanker robogott kicsit balról, 13 csomós sebességgel velünk szembe. 10 perc múlva itt lesz. Tipikusan az a farolós, fordulékony, könnyen irányt váltó járgány…
Viszont, ha az „NS Clipper” a hajó neve, akkor „Portside to Portside” az mindketten bal oldalról-t jelent, vagyis azt javasolta, arról akart megbizonyosodni, hogy én is úgy gondolom, hogy olyaténképpen haladunk majd el egymás mellett, hogy balról látjuk a másik hajót.
És már el is fordult egy kicsit. Nagyon jó…
Vagyis, tulajdonképpen, hibátlanul megoldottam a feladatot, tökéletesen válaszoltam… Csak erre kicsit későn jöttem rá…
Az volt a baj, hogy nem váltott csatornát. Meg, nem volt hajlandó magyarul beszélni…
Egyébként is elmentünk volna egymás mellett, csak ő olyan kis izgulóska volt…
Utána hallottunk még fél füllel két másik hajót egyeztetni, ők Starboard to Starboard-on hagyták el egymást.
Így könnyű, ha nekem is ezt mondják, meg nem klippereznek…
Más izgalom nem volt az őrségünk alatt.
*Lábjegyzet:
Portside a hajó menetirány szerinti bal oldalát jelenti (kikötői oldal, valószínűleg arra az oldalra kötötték ki leggyakrabban a hajókat. Nézz utána az Onedin családban)
Starboardside a hajó jobb oldala (csillagos oldal, a tenger, vagy víz felőli oldalt jelenti)
