2017.10.23 – Hétfő
8. nap, 155 tmf (Log 5115)
Afrika a láthatáron
Egész délelőtt még 22-27 csomós oldalszelünk volt.
A hullámok szépen felépültek, 5-6 méter magasságúakra, úgyhogy hol láttuk a mellettünk elhaladó konténerszállító- és tankhajókat, hol teljesen eltűntek a tornyosuló hullámok mögött. A nehezén – úgy tűnik – túl vagyunk, mégis majdnem mindenkit kerülget a tengeri betegség. Minthogy barátunk még mindig a szalon padlóján érezte magát a legkevésbé rosszul, és már több mint 24 órája nem maradt meg benne semmi, ezért kinéztünk egy algériai kikötőt, és arra felé tartottunk, hogy ott tudjunk majd kikötni, egy kicsit pihenni, regenerálódni.
A tegnapi diétás napunk után Anikó főzött egy zöldséglevest, amihez mi ketten Gyurival bevállaltunk még egy-egy rakottkáposzta készételkonzervet.
15.00 óra fele Andi felkiáltott: föld a láthatáron!
Magas hegyek kontúrjai rajzolódtak ki a messzi párában. Valamiért síknak képzeltem az egész Észak-Afrikai partot Egyiptomtól az Atlasz hegységig. Nemsoká az algériai parti őrség hívta a Pintá-t rádión, hogy hányan és kik vagyunk, honnan és hová tartunk. Miután mélyen hallgattunk arról, hogy semmilyen NGO vagy segélyszervezet nem támogat minket, további jó utat kívántak, és elköszöntek.
Végül műholdas telefonon sikerült Gyurinak otthonról információkat szereznie, és kiderült, hogy a kinézett kikötő sem beléptetésre, sem hajónk fogadására nem alkalmas.
Ismét nyugat felé fordítottuk a Pinta orrát, úgyhogy irány Algír, vagy tovább hajózva Spanyolország, mondjuk Cartagena. A szelünk tovább csendesedett 12-13 csomósra, így már jobban elviselhető a negyedszeles menet.
