2017.10.30 – Hétfő
15. nap, 148 tmf (Log 5902 )
Napvadászat az Atlantin
Még Afrika partjai előtt – tanulva a tavaszi Jersey szigeteki óraátállásból – lekapcsoltam a telefonomon az automatikus hálózati időzóna beállítás funkciót. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen előrelátó vagyok, engem nem fognak még egyszer ezzel az időátállítgatással összezavarni. Gondoltam.
Tegnap reggel - a hajnali kutyaőrség után – délelőtt 10-kor lettünk volna ismét soron, és még szerencse, hogy magunktól felébredtünk, mert elfelejtettem beállítani az ébresztőt. Megnéztem telefonomon: 8.41, akkor még van idő bőven… Megnézi Andi az övén: 7.41. Akkor még lehet aludni egy strófát. A biztonság kedvért kimegyek a szalonba, hogy megnézzem, melyik óra jár jól, és ott esett le az állam, mert ott meg 9.41-et mutatott a fali óra. Na, álljunk csak meg, hogy is van ez? Mi van itt? Mivel az a hajóidő a 9.41, tehát éppen volt időnk felöltözni, és pontban 10-kor átvettük az ügyeletet. Akkor, hogy is van ez? Lassan megfejtettük:
A hajó idő a 9.41 az nem változott, mert az az UTC (a volt greewnichi idő) +2 óra a magyar nyári időszámítás miatt.
De miért lett 1 órával kevesebb az én telefonomon, amikor letiltottam minden bezavaró átállítódást? Megvan, épp ma volt az átállas a téli időszámításra, és a téli-nyári átállást nem lehetett letiltani a nagyon okos telefonomon, azt magától megtette nekem. Akkor ez a teló vízálló, de nem egy hajós kronométer…
De mi lett Andi órájával a mobilján? Csak feltételezzük - net híján – hogy az is átállt a téli időszámításra, plussz Marokkó partjainál az ottani időre. Apropó, Marokkóban téli időszámítás? Hülyén hangzik, de nincs jobb ötletünk. Na, akkor most már tudjuk (tudni véljük), merre, hány óra…. Gondoltuk.
Gyuri tegnap elárulta, hogy van a hajón egy igazi szextáns is, amivel a nap magasságát lehet megmérni és gyakorlatilag egészen a 90-es évekig ezzel navigáltak a hajókon. Ennek nagyon megörültünk Ricsivel, mert nekem még egyáltalán nem volt ilyen műszer a kezemben (hajón talán neki sem), és már nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan működik. Gyuri megmutatta nekünk, aztán mi is próbálkozhattunk. Olvastam már, hogy mozgó hajón, nem egy egyszerű mutatvány a mérés, ezt csak megerősíteni tudom. A szemem káprázott, ahogy a nap véletlen néhányszor szűrő nélkül bekukucskált a túl oldalon, a jobbkarom meg félig lezsibbadt a tartásától, mire kész lettem. Szóval a kezdeti lépések fitneszedzésnek sem rosszak… Félvakoknak.
Elhatároztuk, hogy holnap is megmérjük a nap magasságát, amikor éppen delel. De mikor is lesz majd dél??? Ezen jól elvitatkozgattunk. Majd kitaláljuk, ha más nem, kimérjük, hogy mikor áll legmagasabban a nap.
Más. A söröskriglimről még nem meséltem. Tavasszal hoztam a hajóra 5 Campus fesztiválos műanyag korsót, amit itt hagytam Gyurinak. Kerestem, amint felszálltam a hajóra, de bevallotta, hogy ő nem használta, úgyhogy rövid úton kihajította. Ezzel csak az volt a baj, hogy számítottam rájuk, és nem hoztam újat. A sört korsóból szeretem inni igazán, meg a gin-tonicnak is tökéletesek voltak azok a fél literes poharak. Rögtönöznöm kellett, ezért kineveztem egy fél literes uborkás befőttesüveget erre a célra. A funkcióját szinte tökéletesen betöltötte fül nélkül is, egyedül az optikával volt némi, igen komoly probléma:
MINDENKIT vizeletmintás üvegre emlékeztetett. És nem üresre.
Sajnos engem is. Nem írom le azokat a furcsa tekinteteket kezdetben, amikor meghúztam a „korsóm”, de elmondhatom, hogy minden más volt, csak nem vágyakozó… Ezen feelingen az oszladozó hab csak rontani tudott, és hiába gyöngyözött az üveg fala a kellemesen hideg sörtől, én is csak nagyon nehezen kezdtem el neki hinni, hogy: Jó lesz…
Egy vitathatatlan előnye volt, senki nem kívánta meg a felebarátja sörét… Később átváltottam kukoricabefőttes üvegre. Itt a gyanútlan nézelődő, már, már hihetett is volna a címkének, de láttam a szemeken, nem dőlt be a trükknek senki…
Az ebédfőzések kezdenek egyre később tolódni. Ennek leginkább az a fő oka, hogy az éjjeli őrségek után mire mindenki megreggelizik, kb. dél lesz, és csak délután 2-3 fele kezd az első éhes ember elgondolkozni azon, hogy mit is fogunk enni ebédre. Ma Gyuri megfőzte a spagetti Carbonara-ját, amivel már az Adria óta fenyegetett minket. Nagyon jól sikerült, el is fogyott minden.
Közvetlen ezután, gyakorlatilag a 17 órai gin-tonic következett, majd rá nemsokkal a Sundowner, a naplemente ital.
A szél egész nap nagyon gyenge volt, lassan kialakulóban voltak a hosszú, lapos Atlanti hullámok, de még nem épültek föl olyan igazi, méltóságos óceáni hullámokká.
Az éjjeli szolgálat alatt, a csillagokkal ismerkedtem, a telefonom Sky View Free és Star Tracker App-jával.
Ez a progi a GPS, és/vagy a mobilhálózat alapján tudja, hogy éppen hol vagy a föld felszínén, és hogy abban az időpontban éppen melyik égitest, csillagkép hol van, és ha a telefont ráirányítod, kiírja a nevét.
Egy idő után a holdhoz viszonyítva akartam valamit megkeresni, amikor nem találtam a holdat a telefonom képernyőjén. Körbe forgattam többször is, kerestem mindenhol, de nem volt sehol. Ez nem lehet, hisz az igazi ott van fent az orrom előtt. Eddig mindig ott volt a helyén. Végül lemondóan leengedtem a telót tartó kezem, amikor véletlen megpillantottam a Holdat: A képrenyő szerint, mélyen a horizont alatt kellet volna lennie.
Tehát, akkor már a csillagkereső programom, illetve a nagyon okos telefonom se tudja, hány az óra… Ezek szerint nem vagyunk egyedül ezzel a hajón. Pedig szerintem, a GPS jel alapján tudnia kéne az UTC pontos időt.
Egyszer az autós navimon be akartam állítani az órát, hogy ne mást mutasson, mint az autóé. Szétkerestem a menűben, de nem volt sehol. Nem lehetett beállítani (azon biztos nem), mert nyilvánvalóan a műholdról kapja az órajelet. Végül az autó óráját kellett hozzáigazítani…
A csillagnéző app-et megpróbáltam kicselezni azzal, hogy átállítottam a telefon óráját minden szóba jöhető időzónára, de nem hagyta magát befolyásolni. Szerinte a hold a tengerben volt, és halvány lilu gőze sem volt arról, hogy mi világított – mindennél fényesebben - ott fenn az égbolton…
Semmi sem tökéletes.
