2017.10.31 – Kedd
16. nap, 140 tmf (Log 6042 )
Első rádiózásom
A szél még mindig gyenge, várjuk, hogy mikor fordul már északira és erősödik meg egy kicsit, mint ahogy az előrejelzés ígéri. Addig is a vitorla mellé a motort is be kell kapcsolnunk, hogy időben odaérjünk Las Palmasba. A hajónkon van hosszúhullámú rádió berendezés is, ami egy Pactor nevű rendszerrel kiegészítve lehetővé teszi, hogy Gyuri e-maileket írjon és fogadjon, valamint időjárási térképeket kérjünk le a körzetünkre a következő 3 napra. Nagy segítség ez, jó tudni mire számíthat az ember, és a nagy irgum-burgumokat jobb eséllyel el lehet kerülni.
Tegnap a legyengült szél már nem tudta folyamatosan kidagasztani a színes félszeles vitorlánkat és a hullámok által jobbra-balra billegtetett árbóc miatt a hol kifeszült, hol beesett „vászon” vagy megfeszítette, vagy lazán lóbálta a genakker behúzó kötelét, így az leszakította a mentőöv sárga tokjának egyik rögzítését a hajókorlátról. Hogy el ne hagyjuk, Gyuri ma előkereste a vitorlavarró készletet és Andi segítségével visszavarrta a tépőzárat a tokra.
Ebédre Anikó főzött céklás rizottót csirkemellel. Elég lilára sikerült, de finom volt és többen is repetáztunk belőle, még akkor is, ha Anikó szerint lassú rizzsel sokkal finomabb. (már csak gyors rizs volt a hajón)
Este miénk volt az első őrség 8-tól éjfélig. Már majdnem telihold van, nagyon jók a látási viszonyok. A tenger nyugodt, a szél gyenge, a vitorla mellett a motor is duruzsol. Az AIS-en észreveszem, hogy az a hajó, a Challenge, ami párhuzamosan halad velünk, 3,5 mérföldre tőlünk nyugatra, az szintén egy vitorlás hajó. 13 méter hosszú és látjuk is az árbócfényeit.
Már többször próbáltam rádión beszélni más vitorláshajókkal, de eddig még egyik se állt szóba velem. Tavasszal a Biscaya-öböl közepén láttunk messziről egy másik yachtot, és hiába hívtam őket háromszor is, nem válaszoltak. Ma délután ugyan ez történt, hívtam a velünk ellentétes irányba haladó vitorlást – valami Konger Cuantanamer féle nyelvtörő volt a neve – de vagy le volt halkítva a rádiójuk, vagy nem figyelték a 16-os csatornát, vagy nem ismertek rá a hajójuk nevére, ahogy én próbáltam kimakogni, mert nem válaszoltak. Hívjam, ne hívjam őket? De mit mondjak nekik? Kérdezzem meg hogy mit ebédeltek vagy hogy hány óra? Ricsi is kíváncsi volt a rádiózásra, de addig vacilláltam, hogy mire rászántam magam a hívásra, elment aludni. Egye fene, mi történhet? Legfeljebb ha nem értjük egymást, letolom őket, hogy nem tudnak magyarul…
„Challenge, Challenge, Challange, itt a Sailingyacht Pinta, Pinta, Pinta, jelentkezz” Hívom végül angolul őket a 16-os csatornán.
Elsőre semmi. Másodikra úgyszintén. Harmadik után is semmi. Úgy látszik ez nem az én műfajom…
„Itt a Challenge, hívja a Pintát, vétel”
Szólal meg nemsokára a rádióban egy női hang. Átváltunk a 17-es csatornára, és megkérdezem, hogy tud-e németül.
„Yes, I speak German” válaszolja nagy örömömre, és elkezd spanyolul karattyolni…
Még németebbűl, nem menne?
„Doch, natürlich!” Hohó, ez menni fog! Egy fél gibraltárnyi szikla esett le a szívemről… és el kezdtünk kvaccsolni.
Megtudtam, hogy ők nem látnak minket (a holdfénytől csillogó tenger miatt nem láthattak, vagy még nem vették le a napszemüveget), négyen vannak meg egy kutya (mint a négy páncélos), és Lanzarote-ra tartanak.
Meséltem én is magunkról, aztán jó utat kívántunk egymásnak és elköszöntünk. Na, megy ez még is!
Sokkal kellemesebb most már az esti őrség. Nincs olyan hűvös mint a Földközin, és már nem csapódik le a pára a fedélzetre. Lehajtottam a Sprayhood-ot, a szélvédő ponyvát, így már fekve is lehetett a csillagokat figyelni. Tudom már hol van a Syrius, és a Bika csillagképbe is bele láttam a V alakú bikafejet a szarvakkal.
Tegnap este, azt vettük észre, hogy kicsi, ősziesen lassú legyek kerültek valahonnan a hajóra. Afrika 60 mérföldre van, úgyhogy kizártnak tűnik, hogy onnan migrálódtak, ha meg itt keltek volna ki, akkor nem túl bíztató a helyzet. Andi és Ricsi délben tisztogató versenyt folytattak, ami eredményes lehetett, mert ma este már nem döngicsélnek a szalonban a lámpák fényében…
Szabiék jönnek utánunk, reggel 8-ig aludhatunk.
