2017.10.27 – Péntek
12. nap, 151 tmf (Log 5672 )
Úton Herkules oszlopai felé az Alborán tengeren
A hajnali őrségünkben delfinek csatlakoztak hozzánk a sötétségben. Legalább 8 delfin cikázott, mókázott a hajónk orra előtt, a navigációs lámpáink piros és zöld fényében. Nem tudtuk pontosan megszámolni őket, mert még sose hallhattak arról, hogyan kell egy rendes tornasorba beállni. Volt úgy, hogy egyszerre hatan, egyvonalban startoltak el a hajó alól, és lőttek ki nagy sebességgel előrefele. Csodálatosan fluoreszkált a körvonaluk a vízben, ahogy elsuhantak mellettünk, a hajó orra alatt. A biztonsági hevederrel rögzítve álltunk Andival a hajóorrban vagy fél órán keresztül, csodálva az éjjeli természeti show-t. A feleségem még visszament még egy fél órára nézelődni, ilyenkor persze nem fázik… Szerintem a színes navigációs fények, szerinte a másfél csomós ellenáramlás által lassított hajó vonzotta a delfineket a közelünkbe. Vagy mindkettő együtt. Vagy egyik sem és jókor voltunk egy helyen…
Délelőtt 10 óra fele Szabi észrevett két fekete szarvacskát kiállni a vízből. Hogy kizárjuk, hogy nem az ördög szarváról van szó, kitérünk arra. Egy félig leeresztett, összecsuklott dingi fekete vége állt ki a hullámokból, motor és hulla nélkül. Mivel egyikőnk se tud vele mit kezdeni – repülőn nem vihetjük haza, a hajón nincs elég hely - ezért ott hagyjuk, és megyünk tovább. Reméljük nem migránsok utazása ért dermesztő véget, bár jobb ötletem ezen a környéken nincs.
Utunk során ma először látunk más vitorlásokat a tengeren, most rögtön négyet is, mindannyian nyugat felé tartanak. 13.00 órakor tűnt fel először „A Szikla”, Gibraltár a párából, egy kis felhőpamaccsal a tetején. Fél órával később én is előtűntem a kabinunkból ahol 10 órától 13.30-ig durmoltam egyet.
Délről megkerültük Gibraltárt az Európa Pontnál, ahol egy kecses minaret tornya szökik az ég felé. Szerintetek milyen üzenete van annak, hogy mecset áll az Európa Pont nevű helyen, az unió egyik kapuján? Vagy csak véletlen az egybeesés, és ez a hely van a lehető legtávolabb a várostól? Esetleg ezt, vagy az elődjét még a mórok építették, és ettől függetlenül is teljesen normális a dolog, ha a hívők imaházat akarnak építeni maguknak. Interneten utána lehet nézni, majd én is megteszem.
Fél hatkor kötöttünk ki Gibraltárban, repülőtér kifutója mellett lévő három üzemanyagtöltő kút egyikén, az Ocean Village közelében. Gibraltárban vámmentesen lehet a hajókba üzemanyagot venni, az általunk vett 615 liter dízelért 324 eurót fizettünk, ami literenként 0,53 centnek, azaz 162 Ft-nak felelt meg. Ha egyszer hajóval erre vezet az utatok, úgy tervezzétek, hogy minél üresebb tankkal érkezzetek meg ide (a biztonságot szem előtt tartva).
Rádión megkérdeztük mindkét angol marinát, hogy tudnak- fogadni minket egy éjszakára, de azt mondták, hogy sorry, de nem fér be a hajónk. Szerintem a hangyabokányi magyar akcentusom többet nyomott a latban, mint a Pinta hossza…
Sebaj, átmotoroztunk a kifutópálya túloldalára, a spanyol oldalon nemrég épült Alcaiseda Marinába, ahol 35,47 €-ért tárt karokkal vártak minket egy napra. Itt van mosási lehetőség is.
Kikötöttünk, pezsgőt bontottunk, végre eljutottam vitorlással Gibraltárba.
Kicsíptük magunkat és este átmentünk gyalog a határon az angol területre, hogy egy jót vacsoráztunk, sörözzünk.
A határátkelő helyen az útleveleket az olasznál kicsit modernebb beléptető rendszer ellenőrizte, itt is minden emberi beavatkozás nélkül. Odaálltál az autópálya parkolói WC-bejárathoz hasonló sorompós automatához, ráraktad a szkennerre az útleveled fényképes oldalát, az beolvasta, majd fotót készített rólad, hogy összevesse az útlevélben szereplő igazolványképpel.
Zümmögött egy kicsit még magában, aztán annyival üdvözölt minket az angol területre való belépés alakalmával, hogy: Vegye el az útlevelét! Na, ennél még a parkolóházi sorompóink is udvariasabbak…
Gibraltár főterén egy borozó teraszán jót söröztünk és nagyon finom halat ettünk. A spanyol oldalra visszatérve viszont megtudtuk, hogy nem szabad a körforgalmon egyenesen átvágni, még gyalog se, és éjjel sem. Pedig olyan hívogató fehér kaviccsal volt teleszórva a pálmafák köze, hogy még a parkrombolás tényállása sem foroghatott fennt. Körül néztünk, sehol senki (rendőr), nekilódultunk és még szinte a közepéig se értünk már dudált is mögöttünk egy rendőr terepjáró, és utánunk kiabáltak. Visszaintettünk, hogy minden ok, most már egyenesen a rövidebb kijutni (mint a nyúlnak a kerekerdő közepétől kifelé), és elköszöntünk. Azt hitték nem értettük meg pontosan őket, mert előbb odaértek a túloldalra mint mi, és már ott vártak minket. Na, ennek nem szokott otthon jó vége lenni, gondoltam… Kicsit emeltebb hangon megint elmagyarázták és megmutatták, hogy ott van körbe a járda a gyalogosoknak, amit most már mi is észrevettük: Ahh, ja, ja, tényleg! Sűrűn sorryztam, hogy így benéztük azt a járdát, majd intettünk, hogy OK továbbra is minden, és útjukra engedtük őket… Az ERŐ velünk volt.
Azért, rendesek voltak.
Hét tengeren töltött éjszaka után, ismét kikötőben kikötve aludtunk egy jó nagyot.
