2017.10.16 Hétfő
1. nap, 11-kor elindultunk… (Log 4313)
Irány a végtelen, és tovább….
A megbeszéltek szerint reggel 9-re odaálltunk a kilépő mólóhoz, és vártuk a horvát hatóságokat. Egy óra múlva már türelmetlenül. Két óra múlva már,
na, nagy nehezen megjöttek.
Meg se nézték hányan vagyunk, lepecsételték a legénységi listát, és dászvidányija, mehettünk! Na ezektől vagy 100 migránst is kicsempészhettünk volna…
Percig sem maradtunk tovább, rezesbanda és sajtó nélkül indultunk a földkörüli útra, csak Ricsi apukája ugrott be a szatyrokért, meg hogy elköszönjön.
Magyar még talán nem indult ilyen csendben földkörüli útra…
A szatelit nyomkövetőt bekapcsoltam, hogy ti is követhessétek, hogy éppen merre járunk:
http://share.findmespot.com/shared/faces/viewspots.jsp?glId=0fJ4VWFfTQN0On2EyBj12VD2McqdIDVhd
vagy itt: https://my.yb.tl/Pinta
Itt meg azt lehet megnézni, hogy milyen szelünk van éppen, vagy nincs:
Alig hogy kiértünk a nyílt vízre a kaptány egy jót káromkodott:
Ki rontotta el a sebességmérőt?
Nem számlálja a megtett utunkat sem!*
Bosszúsága érthető volt, mert két év múlva, amikor visszatér, ki hiszi majd el neki, hogy körbeevezte a földet, ha a log ugyan azt az értéket mutatja majd, mint induláskor…
Szabi felemelte a kezét, hogy megigazítsa és elbújjon a napszemüvege mögött…
Szóval te voltál, kerékbetörni, áthúzni a hajó alatt!
Minthogy csak egy kerék van a hajón, a kormány, ezért Szabinak a kapitány 20 évvel ezelőtti két számmal kisebb neoprén ruhájába kellett beöltöznie. Ez felért másfél kerékbetöréssel, mert Szabi fordítva préselte magát bele, és amikor már a vállai hátrafeszültek, és az elöl felhúzott cipzártól már lillult a feje, akkor szólt Anikó, hogy ne erőltesse tovább, mert a cipzár hátul szokott lenni… Szabi szárazon lenyúzta magáról a neoprén cuccot - gyakorlatilag 65 százalékosan leepillálta a hátát – amikor Anikó kedvesen megjegyezte, hogy tulajdonképpen vizesen szokták fel- és levenni…
Na ezért nincs szüksége ellenségre néhány embernek…
A hajónkon levő két amazon, Andi és Anikó, kíméletlenül végrehajtotta az ítéletet, jobbról balra, majd balról jobbra húzogatták át Szabit a hajó alatt, ide–oda, alig volt benne már szusz. Az életét csak az mentette meg, hogy hirtelen ismét beindult a sebességmérő műszer, Szabi a hátával, vagy a tenyerével megdörzsölte a sebességmérő pörgettyűjét és az beindult, mire a kapitány azonnal leállíttatta az ítéletvégrehajtást és indultunk tovább….
Délben hazai húsleves és tengeren készült bolognai spagettit szolgáltunk fel ebédre, aminek csak egy baja volt, hogy nem volt belőle kétszer annyi.
Késő délután kiderült, hogy a radar sem működik… Gyorsan lemenekültem a konyhára, hogy egy frappáns gin-toniccal eltereljem a figyelmet…
Ezek a lányok még felhúznak engem meg az árbócra…
Szóval, ha holnap nem folytatódik a blog, akkor nem sikerült a terelés, és én ott lengedezem az árbócon, a száling végén….
A gin-tonic elkészült, de még most is remegő kézzel írom e sorokat. Minden kívánságot teljesítettem, még a legbizarrabbakat is. Anikó például gin és tonic nélkül kérte a gin-tonicját… Miközben az összetevőket egyeztettük, azon morfondíroztam, hogy ha nem lenne ilyen válogatós és a citromot meg a lime-ot elhagyhatnám, akkor gyakorlatilag egy pohár vízből is meg tudnám neki csinálni…
Naplementekor egy sundowner rummal felköszöntöttük Gyurit, a kapitányt, első „nyugdíjas” napja végén, és jó szelet és minden jót kívántunk neki a földkerüléshez.
Éjszaka elromlott a vízmélységmérő…
Mi lesz ebből…
*Lábjegyzet a szárazföldi patkányok részére:
*Lábjegyzet a szárazföldi patkányok részére:
A vitorlások sebességmérőjének a kis érzékelő propellere - ami a hajótest alján, a tőkesúly előtt található - hosszabb állás után gyakran megszorul a rátelepedett kis tengeri élőlényektől, csigáktól. Ekkor nem tudja mutatni sem a hajó tényleges sebességét a vizen, sem az általa megtett út hosszát. Ez általában orvosolható azzal, hogy valaki leúszik a hajó alá, és megmozgatja, kiszabadítja a kis propellert. A hajótest alatt átvezetett, és fixen tartott kötélbe kapaszkodva könnyebben és gyorsabban tud lejutni illetve lent megkapaszkodni a búvár.
Mindez lejegyezve október 17-én, másnap hajnali 4 és 8 közötti őrszolgálat szüneteiben…
