Már kora ifjúságomban a tengerre vágytam.
Mint Robinson.
Én is a múlt évezredben születtem, viszont a Hortobágy peremén nőttem fel és nem Hull-ban, így minimális esélyem volt arra, hogy adott alkalommal - a kalandvágytól hajtva - felszökhessek egy hajóra, ezért sokáig csak hajós könyvek olvasásával készülhettem a majdani nagy utazásokra. Kétszer sikerült azért feljutnom egy vitorláshajóra a Balatonon, először úgy hatévesen Szántódon, a Postás üdülőtábor gondnokának a kadet féle hajójára, majd 13 évesen a zánkai úttörőtábor valamilyen csillag nevű nagy vitorlására. Szél persze nem volt, de én így is nagyon jól bírtam tengeri betegség nélkül, és tisztán látszott már akkor, hogy tulajdon képpen az Isten is tengerésznek teremtett engem, csak a „vízretételemkor” keverte össze a nyugati hosszúságot az északi szélességgel…
Ezt korrigálandó, nem maradt más hátra, mint hogy magam induljak el a vitorlás ismeretek megszerzésére, ezért 1985-ben az érettségi után Andival letettük Balatonalmádiban a B majd három évvel később az A kategóriájú hajóvezetői engedélyt vitorlásokra, végül 2004-ben a könnyebb ellenállás irányába elmozdulva, nem túl nehezen abszolváltam a horvát B tengeri jogsit. Sok-sok adriai hajóbérlés és tengeri vitorlásverseny, valamint két Mallorca-kerülés után lehetőségem nyílt végre arra, hogy kipróbáljam magam hosszabb távú tengeri utakon is, 2011 novemberében (!) egy Atlas 25-ös vitorlást vittünk át az Égei-tengeren Lesbos-ról Limnos szigetére, majd 2012 áprilisában részt vehettem egy új Lagoon 450-es katamarán szállításában, a szicíliai Palermo-tól az Adriára, Biogradig.
Aztán jött a nagy kaland, az Atlanti óceán átszelése egy vadonatúj Nautitech Open 40 katamaránnal, amiről megírtam az első hajósnaplómat, ami a Mérföldyachting honlapján olvasható. http://merfoldyachting.hu/utleirasaink/atlanti-ocean-atkeles-hajonaplo/
2017 áprilisában egy új Hallberg-Rassy 48-as vitorlás elviteléhez keresett vitorlázó útitársakat Gyuri, a hajó magyar tulajdonosa, a svédországi gyártól az Adriáig. Szerencsére én is részese lehettem ennek az útnak, Dániától a Csatornán és a Biscaya öblön keresztül a Lisszabonig.
Erről az útról életem első blogjában írtam, amit a 2-3 naponkénti kikötésünk tett lehetővé.
http://balajaazoperencian.blog.hu/
Mivel akkor nem jutottam el Gibraltárba, jeleztem Gyurinak, hogy ha ősszel elindul a földkörüli útjára, nagyon örülnék, ha elkísérhetnénk őket a feleségemmel, Andival, a Kanári-szigetekig.
Igy érkezett el az indulás napja, 2017. október 16-a.
Előző nap utaztunk le Magyarországról a leendő útitársainkkal, Ricsivel, Anikóval és Szabolccsal – akiket most ismertünk meg – az Adriára, a Marina Kremikbe, ahol a „hajónk” a Pinta várt minket. Gyuri előző nap érkezett, holnap reggel indulunk.
A Pinta, egy új Hallberg-Rassy 48 MK-II tipusú, svéd gyártmányú vitorlás. A személyzet 6 főből fog állni: Gyuri a skipper/tulajdonos, Ricsi a főmeteorológusunk, Anikó és Szabi valamint Andi és csekélységem a krónikás…
A tervezett utunk: Brindisi a csizma végén, Palermo, aztán Szardínia déli csücske, Íbiza, Gibraltár és végül Las Palmas a Kanári-szigeteken. Gyuri onnan indul tovább november közepén, hogy hosszas előkészületek után vitorlásával megkerülje a földet az ARC World keretében. Tehát, kalandra fel!
