2017.10.25 – Szerda
10. nap, 138 tmf (Log 5407)
Átléptünk a nyugati féltekére
Mire a nap felkelt, a szelünk is erőre kapott egy kicsit, úgy 11 csomósra, ami már elég ahhoz, hogy „pillangózva” 6 mérföldes sebességgel vitorlázzunk hátszélben. Kicsit később vitorlázatot váltottunk, és a színes genakkert felhúzva, háromnegyedszélben pont a célunk, a spanyolországi Almería felé tartottunk. Nagyon kellemes a menet, öt és félcsomóval haladunk, szikrázó napsütésben. A pezsgők felét behűtöttük, mert pár órán belül átlépjük a greenwich-i 0. hosszúsági fokot, ami nagyjából az utunk felét is jelenti majd. Ricsivel ebédre pásztortarhonyát főztünk Jótengerész módra - ami állítólag még a tavaszinál is jobban sikerült (elegendő mennyiségben) – tovább már nem mertem vele várni, mert a hozzávaló kolbász vészes mennyiségben fogyott, és a végén ott álltam volna egy rakás tarhonyával, pásztor nélkül…
14.33 perckor átléptünk a földünk nyugati féltekéjére, bár még itt hajózunk a Földközi tengeren. Pezsgőt bontottunk, és kóczintottunk a neves eseményre…
Délután kabint cseréltünk Szabival. Mivel Andi és Anikó is részt vett a költözésben, így biztos nem kerülünk be a Párcserélők sorozatba. Még indulás előtt úgy egyeztünk meg, hogy félúton majd kabint cserélünk, hogy mindannyian mélyebben megismerhessük az emeleteságyas Trockíj kabint. A kabin névadója, a felsőágy legelső belakója, Zoli volt - aki csak ő tudja miért – Trockíj elvtársnak állított újabb, örök emléket. Talán a lakosztály egyedi különlegességeit akarta a keresztelővel érzékeltetni, mint például: lehetetlen benne elesni, vagy ha mindkét ember egyszerre feláll, egyik se tud kimenni az ajtón, vagy az a velencei tükör a falon, esetleg az energiatakarékos automata világításkezelő rendszer (bemész az ajtón, felkapcsolod a lámpát, megfordulsz, hátratántorulsz a falnak és a fenekeddel azonnal le is oltod a világítást. Ezt megcsinálod még vagy kétszer, mire taktikát váltasz…) és hát az a kb. 50 cm széles emeleteságy, ami felejthetetlen kapaszkodós élményekkel tudja gazdagítani az utasait (a lee-zsákok ellenére is), ha dől a hajó. Márpedig az egytestű vitorlások megdőlve haladnak, ha fúj a szél.
Utunk első felében minket részesített a szerencse, a Trockíj kabin élvezetében, de nem volt mese, most mennünk kellett. Szóval könnyes szemmel összecsomagoltunk, és átköltöztünk a szomszéd duplaágyas kabinba, a hajó orrába.
17.05-kor majdnem megállt a hajón az élet. Lent a kabinban pakolásztam, amikor jött a kétségbeesett hír, hogy majdnem lázadás tört ki a fedélzeten, mert késik a Gin-tonic fejadag. Gyorsan orvosoltam a helyzetet, bár elgondolkoztam rajta, hogy mi lesz ezekkel az óceánon majd nélkülem…
Tíz napja vagyunk úton, és utunk során most fürödtünk másodjára, bár volt, aki ezt is kihagyta. Belátom kisebb ennek a hírértéke, ha azt is hozzáteszem, hogy mindez a Földközi-tengerben történt.
19.01 perckor ezúttal én kiáltottam fel: Föld! Föld! Spanyolország partjait én vettem észre először.
Ma este a kutyaőrség a mienk. És mivel a Hold minden nap kb. 50 perccel később nyugszik, így 23.20 fele, Ricsivel együtt ismét megcsodálhatjuk a tegnapesti gálya-süllyedős holdlementét. Csillagos, tiszta az égbolt, észak fele Cartagena fényei világosítják meg az ég alját, dél fele pedig a tenger túloldalán, az afrikai parton, a 80 mérföldnyire lévő Orán fényei.
Holnap reggel 7 órára tervezzük az érkezést Almeriába.
Holnap után, pedig indulunk Gibraltárba.
