2017.10.22 – Vasárnap
7. nap, 70 tmf (Log 4960)
A vihart szeretnénk elkerülni
Délelőtt a nyugati széllel szemben Szardínia felé kreuzolgattunk. Miközben lent meteorológiai és útvonaltervezési haditanácsot tartottunk, a szél fél perc alatt megfordult – úgy ahogy előre jelezték - és északnyugatról elkezdett fütyülni. A bukdácsoló hajón senkinek nem volt kedve főzni, ezért a vasárnapi családi ebéd érdeklődés hiányában elmaradt, még majdnem a 17 órai gin-tonic is. Gyuri erőteljes fellépésére volt szükség, hogy: De, az kell! Sötétedés előtt – akinek bírta a gyomra – bekapott még egy kis kenyeret és kolbászt, így a szél folyamatos erősödése mellett, nem csak lélekben készültünk fel egy viharos éjszakára. Meg tudunk előle lépni? Vagy utolér minket a kitudjamilyenerőslesz szélvihar?
23.00-tól mi vagyunk Andival a soros ügyeletesek. Végül csak én megyek ki egyedül a kormányállásba, semmi értelme, hogy ketten dideregjünk, kapaszkodjunk kint a valamennyire szélvédett sarokban. Andi szundikálva vigyáz rám a szalon foteljából, lábánál a padlón, a tengeri betegség által ledöntött legbetegebb útitársunk próbál pihenni, egy vödör társaságában, Gyuri pedig a készenlétben állva fekszik és alszik asztal melletti ülésen…
A szél 22-29 csomós, kezd süvíteni. Ez még nem vihar, de nagyon olyan szaga van. 2 méteres hullámok dobálják vízzel sűrűn a hajót, a közlekedő edények meg a konyhaszekrények ajtajain dörömbölnek, szeretnének kiszabadulni. A vitorlák jól be vannak reffelve - magyarul kurtítva - úgyhogy nincs más dolgom, mint hogy rendesen kikössem magam, hogy véletlen se eshessek bele a tengerbe, és figyeljem a műszereket, a szelet, meg azt, hogy nem jön-e egy másik hajó az utunkba.
Néha kidugod a fejed, hogy körbe nézz, aztán gyorsan visszarántod, nehogy kapj rá egy jó fröccsöt. Ez is 3/2-es, három rész Földközi, két rész Tirén tengervízből.
Hajnali 1 óra. Az előbb kaptam egy félkádnyi vizet a nyakamba. Még szerencse, hogy fent volt a kapucnim. Épp a navi fölé hajoltam, amikor megérkezett az áldás. Az a furcsa, hogy nem tudod, nem hallod, mikor fog egy hullám átcsapni. Nem akkor, amikor belecsap a hajó orra a hullámokba, sem akkor, amikor felsüvít a szél vagy oldalra dől a hajó, hanem akkor, amikor nem várod. Megfigyeltem.
A Pinta nagyon jól bírja. Az automata kormány a szél irányához igazítva kormányozza a hajónkat, nagyon megbízhatóan. Ez a hajó más, mint az eddigiek, amikkel hajóztam. Azokban este, erősebb szélben bentről sokkal rosszabbnak hangzik a helyzet, mint amilyen valójában. Recsegnek, ropognak, kintről vonyít a szél, verdesnek a kötelek, úgy hangzik, mintha bármelyik pillanatban leszakadhatna a teteje, kitörhetne az árbóc, aztán amikor kidugod a fejed, rád mosolyognak lazán, „mivannemtudszaludni?” stílusban, ahelyett hogy befostak volna. És tényleg, kint normális az idő, kezelhető a hajó, semmi gond… Itt a Pintán meg bent úgy érzed, enyhült a szél, csendesebben mozog a hajó, aztán meg amikor kidugod a fejed a kabinból, majd letépi a süvítő szél, elképedsz a feléd robogó hullámokon. Ezek a svéd hajóépítők tudnak valamit…
Viszont a kis kézi hőmérséklet és páratartalommérőm nem állta ki röhögés nélkül a félkádnyi zuhanyt, és hol 80, hol 48, hol 50 fokos hőmérsékletet mutat. Ilyen jó idő azért nincs…
3 órakkor átadtam az őrséget, aztán pizsamába és ágyba bújtam. Az idő már nem romlott tovább, csak a hullámok lettek nagyobbak.
