2017.10.21 – Szombat
6. nap, 191 tmf (Log 4890)
Tirén tengeren, merre, hogyan tovább?
Tegnap este 7-körül indultunk Portoroséból nyugat fele.
Hajnali 4-8-ig voltunk ügyeletben. Reggel 8-kor hajóztunk el a Palermó feletti Cabo Gallo fok mellett.
Palermo-t ezúttal kihagyjuk. Öt éve vártam már itt két napot egy hajóra, nekem nem az a hely, ahová feltétlen vissza akarok térni. Gyurinak sem. A legügyesebben egy útikönyv fogalmazta meg: Palermo olyan, mint a csiszolatlan gyémánt… Na, ezt megjegyzem. Ha tehát, egyszer megkérdezik a véleményetek egy koszos, többnyire omladozó, szemetes és káosz forgalmú városról, akkor ezt kell mondani. Ez esetleg bumburnyák emberekre is alkalmazható.
Szóval 2012-ben, a Reklámszövettség akkori elnökével együtt, ketten vártunk egy vadi új Lagoon 450-es katamaránra, hogy megtegyük vele életünk első hosszabb tengeri útját Palermo-tól az Adriáig. Mivel egy hajó nem vár, de késik - akár 2-3 hetet is - így már harmadjára foglaltattuk át a Wizzair-nél a repülőjegyünk Catania-ba. A végén már azt mondtuk, inkább ott alszunk pár éjszakát és megnézzük Palermo-t maffiástól, de nem várunk otthon tovább. Ő intézte a hotelszobát, kifejezetten kétágyasat foglalt. Természetesen franciaágyasat kaptunk. Reklamált, intézkedett, de mivel az olaszok egyik szobában sem voltak hajlandók szétfűrészelni a duplaágyat, így kénytelen kelletlen elfogadta, hogy velem bújjon egy ágyba. Mivel tudtam, hogy a hajón még keskenyebbek lesznek a franciaágyak a kabinban, nem tulajdonítottam annak nagy jelentőséget, hogy 7 vagy 8 éjszakát leszünk majd hálótársak. Tehát ezt még lenyelte, de a cérna akkor szakadt el, amikor megmutattam neki, hogy egy nagy közös lepedő és takaró vár minket… Úgy elszaladt a portára, hogy addig vissza se tért, amíg nem kapott egy plussz lepedőt és plédet.
Megjegyzem, ha ő nem rohan el, valószínűleg én is lebaktattam volna a recepcióra, mert normális fickó volt, de azért ennyire nem melegedtünk még össze… Na ennyit Palermo-ról.
Szicíliát lassan elhagytuk, a térerejével együtt. Gyorsan feltöltöttem még az elkészült naplórészeket a képekkel együtt, telefonáltunk még, aztán elnyelt minket a távolság köde.
Szardínia felé tartottunk, de erős szél volt várható vasárnap délutántól, ezért lassan el kellett döntenünk, hogy megreszkírozzuk-e, azt hogy a front előtt elérjük Szardíniát (és aztán ott rekedünk legalább két napig, amíg elül a vihar és utána meg semmi szél nem lesz) vagy inkább az afrikai partok fele tartunk, Tunézia és Algéria felé, remélve hogy meg tudunk lépni a vihar elől, és az afrikai partok előtt elosonunk a vihar szélének szelével...
Végül úgy döntöttünk, hogy Afrika és Szardínia között egyenesen tartunk nyugatra, a spanyolországi Cartagena fele, aztán majd meglátjuk… Vagyis nem döntöttünk el még semmit.
Délelőtt kedvező szél kerekedett ahhoz, hogy felhúzhassuk a kék és narancs színű bőszeles vitorlánkat, a genakkert. A napvédő biminit is kifeszítettük, előkerültek a nyári hacukák, a hideg sör, és egyre inkább déltengeri hangulat kezdett eluralkodni a kellemes 28 fokban.
Az ebéd lecsó volt, hogy felhasználjuk lassan fáradó paradicsomokat és paprikákat. Ez az első olyan tengeren töltött nap, hogy nem látunk semmilyen partot, csak a tenger vesz körül minket.
16.00 Meteorológiai tanfolyam. Előadó: Müller Richárd. Hely: a tatfedélzet.
17.00 A Gin-Tonic készítés fortélyai: Előadja a konyhából poharakban: Balaja
Később a szél elgyengült, a genakker visszakerült a helyére, az orrkabin ágya alatti tárolóba, mi pedig az éjszakai beosztásnak megfelelően nyugovóra vagy a kormányállásba tértünk.
