2017.10.20 – Péntek
5. nap, Log 4729 Portorose-ban állunk
Taormina, fakultatív programm
A Raymarine cég mára ígérte, hogy kicseréli a radart, ezért szabadnapot kaptunk a kapitányunktól, hogy kiránduljunk egyet. Minthogy úticélként Taorminát választottuk – ahol Gyuri már járt – így viszonylag könnyűszívvel mondott le arról, hogy elkísérjen minket. Béreltünk egy Fiestát, ami nem volt túl nagy ötünknek, cserébe viszont nem csipogott tolatáskor, hogy jelezze a mögöttünk álló robogósnak, hogy útban van. Mondjuk ideje se lett volna, hogy eltolja a biciklit, úgyhogy ő nyerte a betétlapot a végén, mégsem volt felhőtlen az öröme. De, ez már a visszafeleúton történt…
Taormina. Gyönyörű, hangulatos kisváros, jó választás volt, hogy ma ide jöttünk, feltétlen gyertek el Ti is, ha erre jártok. Képeket leírásokat az interneten találhattok, de ha a Balaja szemüvegen keresztül is szeretnétek megismerni, akkor elmondhatom, hogy megnéztük két fő nevezetességét.
Az első, a fellegvár bejáratánál van, egy több évtizedes olasz beléptető rendszer (lásd fotó), ami még ma is tökéletesen működik, személyzet nélkül. Gyerekeknek, illetve normál testfelépítésű felnőtteknek ingyenes a belépés, az elhízott személyeket viszont kiszűri a rendszer, ők még pénzért sem nyernek bebocsájtást. Igaz, ez kőkemény diszkrimináció, de azért fizetik a jogvédőinket, hogy tegyenek az ilyen és hasonló jogsértések ellen.
A másik a dülöngélés mentes utcák (lásd fotó), ahol a részegek is garantáltan nyílegyenesen tudnak járni, mind két-, mind négylábon, igaz kicsit dörzsöltek lesznek, amíg haza érnek.
Van egy nagyon öreg, lepukkant színháza még, amit a görögök építettek annak idején. Zéró színpadtechnika, viszont az eredeti hangosítás és szellőzés még ma is tökéletesen működik. Brilliáns hosszútávú befektetés volt ez úgy 2000 évvel ezelőtt, hisz még ma is tódulnak a madarak (mint mi), akik 10 eurót fizetnek a belépésért, holott még előadás sincs. Egy Csontváry nevű magyar szaki készített úgy 150 éve egy színes állapotfelmérő képet. Mellétettem egy fotót mai helyzetről, hogy lássátok, másfél évszázada nem történt semmi, egy tetőt nem bírtak összeütni ezek az olaszok a sok EU-s pénzből. És még van pofájuk egy kisvideón bemutatni, hogy milyen tip-top színház volt ez anno az ókorban, a görög menedzsment alatt.
Tudtak élni ezek a déli népek, jegyezte meg Andi, amikor a korabeli kis főtér teraszán gyönyörködtünk a kilátásban és a színes forgatagban. Hát persze – válaszoltam – nem kellet fűteniük, téliruházatot készíteni, ehelyett lehetett művészkedni, strandolni, színházba járni. Hallottál te már viking színházról? Pláne szabadtériről, tromfolt rá…
Az Etnára felmenni már nem maradt időnk - pedig hoztam hosszúnadrágot, pulcsit és esőkabátot is - de végül nem is bántuk, mert Taormina teljesen elvarázsolt minket, a vulkán meg egész nap felhőbe burkolódzott.
Amíg mi kirándultunk, Gyuri kifizette az egy napi tartózkodásunk kikötöti díját, 100€-t (ez még a horvát árakat is veri, ne ide gyertek lehetőleg) és olyan gyönyörűen kitakarította, felporszívózta és lemosta a hajónkat, hogy öröm volt nézni. Egy nagy Danke sör Neki!
Fél 7-re visszaértünk a kikötőbe, ahol horror áron megtankoltunk a Pintát (1,68€, 515Ft/liter volt a dízel ára) és elindultunk az éjszakába, Szicília északi oldalán Palermo irányába.
