2017.10.24 - Kedd
9. nap, 154 tmf (Log 5269)
Halászháló vágás az algériai partok előtt az éjszakában
Tegnap este óta Algéria partjai mellet haladtunk látótávolságra, úgy 30 mérföldre. Nekem a délelőtt teljes egészében kiesett, mert a hajnali őrség után reggel 7-kor lefeküdtem, és egészen fél kettőig húztam a vizilóbőrt. Ebédre Andi paprikáskrumplit főzött, a tengeri betegséget már mindenki elfelejtette, úgyhogy jóízűen degeszre ettük magunkat. (én már ébren).
Továbbra is jelentős volt a hajóforgalom, mert itt járnak a kereskedelmi hajók Gibraltár és a Földközi keleti medencéje között. Nagyon rendesek, minimális útvonalváltoztatással mindig kitérnek az utunkból. Láttunk egy vízben úszó barna parabola antennát, ami miután kidugta a fejét egy igazi teknősnek bizonyult. Két verébnyi kismadár körözött sokáig a hajónk körül, közben Ricsi szerint fehér lepkéket kaptak el (kettőt is, de honnan kerül ide a tenger közepére egy lepke?), többször megpihentek a hajón, hol a fedélzeten, hol az ölemben, hol meg Anikó fején:)).
Délután megálltunk egy kicsit a hajóval, kidobtunk két bóját kötélen és fürödtünk egy jót a Földközi tenger közepén, a kellemes 25,4 fokos vízben.
Mienk a hosszú esti műszak lett, 15.00 órától 23.00-ig. Anikó közben nagyon finom palacsintát sütött vacsorára, aminek csak egy nagy baja volt, hogy csak 2 db jutott fejenként.
Nagyon szép naplementénk volt. Nekem az volt benne a szokatlan, hogy olyan vakítóan tűzött a szemünkbe, hogy még akkor sem lehetett a napba nézni, amikor már félig lent volt. Miután viszont teljesen lement, olyan színpompás lett az ég alja, amilyet csak a giccses fotókon látni az interneten.
A tiszta égen ragyogtak a csillagok, egyedül az 50 mérföldre lévő Algír fényei szennyezték az égboltot.
Sajnos csak minimális szelünk van (elég telhetetlenek vagyunk, ha sok szél van az se jó, ha meg kevés az se), így a motorral is rá kell segítenünk, hogy tartani tudjuk a tempót. A többiek lefeküdtek, a tenger csendes. A rádión, a 16-os vészcsatornán érthetetlenül el kezdenek karattyolni valakik egymással. Első hallásra mintha a BL meccset nézve szurkolnának, de ahhoz még korán van, és nem spanyolul, hanem arabul habratyolnak. Halkabbra tekerem a hangerőt, mert már unom a legalább egy órája tartó pofázást, ami akár egy piaci alkudozás is lehetne a hanglejtésből következtetve. A 16-os csatorna arra szolgál, hogy segélykérést lehessen leadni, illetve ha valami más dolgot akarsz megbeszélni egy másik hajóval, akkor ezen veszed fel vele a kapcsolatot, és utána átváltotok egy egyeztetett csatornára, hogy ne foglaljátok tovább a 16-os csatornát a segélyhívások elöl. Egyébként főleg éjjel, a tréfáskedvű, feltehetőleg már nem szomjas tengerészek különböző dolgokkal „szórakoztatják” a többi hajóst, ezzel blokkolva a segélyhívások ledásának lehetőségét. Azt Atlanti közepén a Zöldfoki szigeteki halászok a Quantamérát játszották be hajnalban, Olaszországnál egy szexelő pár adott rádiós élőközvetítést a csúcsponthoz közeledve, majd valaki egy Chopin zongoradarabot gyakorolt egy negyed órán keresztül. Zajlik az élet… Itt meg algériai halászok szennyezik az étert órákon keresztül.
Ahogy haladtunk, a kereskedelmi hajókat figyelve, egyszer csak egy gyenge villódzó fénysorra lettem figyelmes a tenger felszinén, ami utunkra merőlegesen húzódott keresztbe előttünk. Illetve balra, a 20 mérföldre lévő algír partok fele volt egy kis szünet, míg jobbra, a tenger felé úgy kétszáz méterenként pislákoltak, villództak kis fények, ameddig a szem ellátott a sötétségben. Mi lehet ez? Halászháló? De hát olyan hosszú, és egyetlen halászhajót sem látni a környéken, sem annak fényét, vagy AIS vagy radar jelét. Ráadásul két óceánjáró kereskedelmi hajó is halad tőlünk nem messze, velünk egy irányban, párhuzamosan a part felöli oldalon.
Tovább tanakodni magunkban nem volt több idő, ha a teherhajók is itt közlekednek, nem lehet nagy gond, megcéloztam az utolsónak tűnő fényt, és a szabadnak tűnő oldala mellet, úgy 50 méterre elmotoroztam. Nem történt semmi különös - eltekintve egy kis halk „peng” hangtól a hajó fara felől - és haladtunk tovább, amikor távolabbról felgyulladt egy reflektor, ránk szegeződött, és nagy sebességgel egyenesen felénk tartott. Felkapcsoltam a vitorlát megvilágító fedélzeti fényt, hogy jobban lássanak, nekünk ne jöjjenek, Andit meg leküldtem Gyuriért, hogy vendégek állnak a házhoz. Közben a hajó, amiből a fényszóró vakítása miatt semmit sem láttunk, úgy 30 méterre megközelített minket, mögénk került és hátulról kezdett utolérni minket, közeledni felénk. A motorzajban dühös ordibálást lehetett hallani, ezek mégse barátkozni akarnak… Közben Gyurival megbeszéltük, hogy ő a hátsó kabinjában még jobban hallotta a „peng” hangot a hajócsavar felől, vagyis nagy valószínűséggel jól vizsgázott – életében először - a hajócsavarunk kötélvágó szerkezete, és elnyisszanthattuk a hálójukat... Akkor ezért ordibáltak ezek! A rádiót ismét felhangosítottuk, hogy akar-e valaki mondani valamit valami nemzetközi nyelven, mondjuk magyarul, de csak a habratyolás ment tovább oda-vissza, talán kicsit dühösebben… Jobban odafigyelve, néhány ismerős szót is kivettünk, mint Atacion, vagy Please Captain, vagy Merci esetleg Allah… Lehet hogy franciául beszéltek valami elképesztő arab akcentussal, mint ahogy a svájciak tekerik rendesen a német nyelvet. Arra tippeltem utólag, hogy lehet, hogy a teherhajók kapitányait kérlelték, hogy változtassanak utat, kerüljék ki a hálót, de a hajók AIS-jelét figyelve, nem sok sikerrel jártak.
Láttunk viszont egy gyönyörű holdlementét este 11 előtt. A narancssárga színű hatalmas negyedhold sarlója amikor félig elmerült a tengerben, úgy nézett ki mintha egy süllyedő, égő ókori gálya orra merülne el lassan a holdfény által rézvörösre festett a habokban. Ilyet a Hortobágyon azért nem látni…
Több hálót ma este már nem vágtunk el, az ügyeletünk 11-kor lejárt, nem történt semmi bajunk, így nyugodtan bebújhatunk az emeleteságyunkba, a takaró alá.
